Elérve a kígyók földjét, NightHunter és Leon már nem érezhette magát biztonságban. Eleinte apró, fekete, de szelíd gyíkféleségekkel futottak össze, de beljebb érve az óriástojások halmai között találkoztak nagy és kifejlett egyedekkel is.

A tevéjükön látszott, hogy tartott a hüllőktől, néha meg-megriadt, de egy nyugtató szóra gond nélkül ment is tovább, nem tudva, hogy milyen fontos az, amit szállít.

Az Oázis határánál kisebb tolvajcsoport gyülekezett. Vagy egy tucatnyi tolvaj, mindegyik ragyogó harci öltözékben pompázott. A vadászokat keresték, hogy megfosszák őket az értékes nefrittől. Szét kellett válniuk, ketten-ketten indultak el az öt felé ágazó úton.

Attyla és ThiefSoldier jobbra indult, a veszélyes méh-szoroson át, a sötét rablók irányába. Elassar és Freeztime a bal oldali utat választották.

De nem tudták, hogy az élő virágok már tárt gyökerekkel várták őket.

A két újoncnak ez volt az első küldetése. Pár skorpiót kikerülve már meg is gyűlt a bajuk az első növénnyel. Az kihúzta pár gyökerét a földből és elkezdte csapkodni a két tolvajt, akik rögtön levágták a virág támadóeszközét, majd kitépték a többi részét is a talajból. Nem kellett sokat várniuk, rögtön az útjukba állt a következő szörny.

Már vagy tizet kivágtak, de még mindig nem tudtak előrébb haladni a folyamatosan visszanövő élő virágok miatt.

Elassar és Freeztime visszafordult, hogy megkeressék társaikat, úgy gondolták, ha ők nem, akkor a vadászok se tudtak ott átkelni.