Vadászaink, NightHunter és Leon végre megérkezett a gyönyörű Hotan városának keleti kapujához, ahol két őr, Baoman és Makhan, valamint csodás házak és növények fogadták őket.
- Isten hozott benneteket, kereskedők! Jómagam Baoman vagyok, társam pedig Makhan. - köszöntötte őket Baoman.
- Köszönjük, de mi nem kereskedők vagyunk, hanem vadászok. Sajnos az igazi kereskedő, Elendyr útközben skorpiók mérge miatt meghalt. - mondta Leon, és sírva fakadt.
- Ó, részvétem - szólt közbe kicsit sem udvariasan Makhan - de milyen árut hoztatok?
- Talán a legértékesebbet, amivel nektek szolgálhatunk! - mosolyodott el NightHunter.
- Igazán? Talán az értékes nefritet hoztátok el nekünk, amit Sonheyon tábornok már fél éve ígért nekünk? - folytatta udvariatlanságát Makhan.
- Pontosan, de ha megmondanátok, merre találjuk a Palotát, akkor nem is zavarnánk titeket tovább. - mondta most már kicsit elégedetlenül Leon.
- Rendben. Rendben ifjú vadászok. Menjetek egyenesen tovább, így a főtérre juttok. Itt keressétek meg Auisant, a raktárost. Tőle biztosan eligazítást kaptok. Na menjetek, nekünk dolgunk van! - fejezte be a beszélgetést  udvariatlanul Makhan.
Vadászaink követték az utasítást, beszéltek Auisannal, aki eligazította őket, hogy merre is van a Palota. Itt találkoztak ismét két őrrel, Tuolannal és Paoval, akik sokkal értelmesebbnek látszottak a másik két őrnél.
- Üdvözlünk bennetek, kalandorok! Hallottuk a keleti kapu őreitől, hogy ide siettetek az értékes nefrittel. Így arra kérlek, adjátok át! - szólította meg a vadászokat Pao.
- Rendben van, Palota őrei, itt van a nefrit! Remélem, hogy ezzel sikerül szélsőséges helyzetbe hoznunk a tolvajokat. - mondta Leon, azzal átadta a ragyogó nefritet Paonak.
- Adjuk is át ezt az építészeknek! - szólt Tuolan, azzal elszelelt.
A vadászok elbúcsúztak Paotól, majd elindultak, hogy kipihenjék az út fáradalmait.

Hotan építészei minden lehetőséget a kezükbe kaptak, hogy létrehozzanak egy világot is megváltó teleportkövet.