NightHunter és Leon egy régi kocsmába indult, hogy kipihenjék az út fáradalmait. Mikor beértek a kocsmába, furcsa szag és néma csönd fogadta őket.

- Van itt valaki? - kérdezte Leon, aggodalmasan.

Semmi válasz.

Van itt valaki? – kérdezte újra Leon, már kicsit félve.

Ismét nem érkezett reakció, viszont valami megrezzent a sarokban.

- Mi, vagy ki van ott? - szólalt meg NightHunter.

Erre a sötét sarokban lévő takaró megmozdult, és előugrott belőle egy tolvaj.

- Ki vagy te? - kérdezte Leon.

- A nevem Drasil, és azért jöttem, hogy megöljelek benneteket! - szólalt meg a sötét alak, majd elővette hatalmas bárdját, és Leonra csapott.

- NightHunter segíts! - hívta barátját Leon.

- Azon vagyok! - válaszolt NightHunter, majd rögtön előhúzta kardját és csapott volna vele a tolvajra.

Ám Drasil sem volt észtelen. Felugrott a pultra, ahonnan elővette a kocsmáros levágott fejét, majd gúnyosan felmutatta nekik.

- Ez lesz a ti sorsotok is, vadászok! - azzal elkezdett vihogni, és kiugrott az ablakon, majd elfutott.

A két vadász előtt olyan gyorsan pergett le az esemény, hogy még fel se tudták dolgozni.

- Na, ezt sem öljük meg ma! - Szólt NightHunter, azzal elkezdett nevetni.

- Most miért nevetsz? Nem hallottad, mit mondott a fejünkkel kapcsolatban? - Kérdezte Leon.

- Ugyan már! Ez a tolvaj nem fog nekünk ártani! Keressünk egy normálisabb helyet! - szólt NightHunter, majd óvatosan körülnézve kilépett az ajtón.

- Várj már meg! Szólt Leon, és utána futott.

A főtéren csend és nyugalom volt az úr, jelét sem látták, hogy bárki is megzavarhatta volna az ott lakókat.