Mikor az Uruchival megbarátkozott tolvajok visszatértek Donwhang alatti kis szurdokukba, már a kész tábor fogadta őket, mivel időközben Cathrine rengeteget foglalkozott annak kiépítésével. Amint beléptek a táborba, furcsa szag fogadta őket. Szinte egyszerre kérdezték:

- Mi ez a bűz?

- Ez nem más, mint megváltásotok illata. - szólalt meg egy árnyékos helyről egy csuklyás alak.

- Ki vagy te? - kérdezte Elassar.

- Ő nem más, mint Lord Sakura, a földmágusok új vezetője. – lépett elő Cathrine a sátrából.

- És mit keres itt egy földmágus? – érdeklődött Elassar.

- Elhoztam nektek azt, amire a világon sok ember vágyik. Az élesztés varázstudományát. Azzal kántálni kezdett egy szöveget, ami így hangzott: La darka es te nu muti Uruchi da fa le ga to Attyla gerrda razja! – erre hatalmas robaj támadt, majd pár másodperc múlva, Lord Sakura mellett ott állt Attyla, épen és egészségesen. – Ez csak egy kis ízelítő tudományomból, ifjú tolvajok. Az én erőmmel képesek lesztek megszerezni a szelencét, melyben lelketek van elzárva.

- Attyla, hát te élsz?- kérdezte nagy örömmel Elassar.

- Igen, ép és egészséges vagyok, hála Lord Sakurának, aki maga a megtestesült Sátán. –válaszolt Attyla, gonosz mosollyal a száján.

- Miért ilyen, miért ilyen kábult?- kérdezték a tolvajok.

- Mert az irányításom alatt áll, ennek a hatása csak 3 óráig tart. Ez után újra a régi lesz. Most pihennem kell, hogy felkészülhessek az útra a szelencéhez. – azzal elballagott sátrához, bement, és minden bizonnyal elaludt.

Pár órával később már az egész tolvajtábor az élesztésről beszélt, s ahogy a mágus mondta, 3 óra múltán Attyla a régi lett.

A tolvajcsapat újra a régi lett.