Mikor három barlangász nagy veszteségek árán, de bejutott a titkos kamrába, megpillantották a Könyvet. De nem volt sok idejük az ámuldozásra! A gigantikus ajtón túlról egy óriási földszellem harcos futott feléjük. Ezt látván mindannyian nekifeszültek az ajtónak és nagynehezen bezárták a majd 3 méter magas kétszárnyas bronzajtót. Korom sötét borult a teremre. Biztonságban érezték magukat. Az út tovább vezetett, de ők megálltak gyönyörködni a terem közepén álló pódiumon. Óvatosan közeledni kezdtek a kőállvány felé. A Tolvajok ősi könyve volt rajta, amiben állítólag az első tolvajbanda története volt papírra vetve. A könyv ott nyugodott, valószínűleg több mint 700 éve.

Mindenki egy faragott aranyborítójú díszes pompában ragyogó könyvre számított. De nem! Egy rozsdásodó vasborítójú könyvet találtak amibe hanyagul volt belevésve: „Online Stories”. A címzés alatt egy furcsa alakú mélyedést találtak. Megvizsgálták, megtapogatták, és arra a döntésre jutottak hogy ez valamiféle kulcslyuk. A Tolvajok könyve alá a kőbe volt vésve:

„Csak akkor nyisd ki, és olvass bele e könyvbe,

Ha lelked sötét mint a csillagtalan éjszaka,

És semmi becsület és megbánás nem lakozik szívedben.
Mert ha nem! Véged van és átok súlyt le rád és társaidra,

Mindannyiotoknak fájdalmas halálban lesz része.
Ezután mindannyian csatlakoztok az élőhalott menetelőkhöz,
Mindaddig, amíg valaki fel nem szabadítja a lelketeket.

 És Te! Neked lesz a legrosszabb sorsod,

esélyed sincs a túlélésre de ha szíved tényleg sötét csak rajta.

Nyisd ki a könyvet és megtudod az első rablóbanda történetét!”

A három felfedező egymásra nézett, és utána újra a könyvre. Alaposan megnézték, elkezdték körbejárni a pódiumot. Amin  legjobban meglepődtek az, hogy az állvány mögött találtak egy mumifikálódott holttestet tolvaj ruhában! Az egyikük odahajolt hozzá, és leakasztotta a nyakában függő kulcsot.
A kulccsal a kezében felemelkedett, majd a könyvhöz fordult.

Kinyitotta. …

„Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.”